Amikor közbe szól a múlt(TH)

Köddé vált egy álom (TH)- 14.Rész

2010. márc. 10. 20:28 - írta plady9322

Sziasztok!

Először is nagyon szépen köszönöm a hozzá szólásokat: schmetterlingkatze-nek, Viviennek, Rara94-nek, és persze Lej. Lu-nak (L) Imádás van érte. Másodszor remélem nem leszek közutálat tárgya, de én mindnyájatoknak igazat adok XD Igazatok van, hogy  a csaj, nagyon belemászott a képükbe, lehet eléggé spicces állapotban volt XD valamint még a magassarkú is rá játszott és simán beesett a bokorba, de azért tényleg nem kellet volna meglökni. Olyan nagy teher lett volna megállni egy kép vagy egy nyamvadt aláírás erejéig? De mindegy, ne ragozzuk túl ezt a témát XD  Ma is hoztam részt...remélem tetszeni fog.

 

14.Rész- Áldás?

 

A kijelentésemet igen komoly csend követte. Csak remélni tudtam, hogy Bill következő mondata meg fog nyugtatni.

- Hát én sem védekeztem…

Annyira nem ezt akartam hallani. Annyira, de annyira mást képzeltem el.

- Hát ez remek – csak ennyit bírtam kinyögni, majd kikászálódtam az ágyból, és magamra zártam a fürdő ajtót. A naptárom után kezdtem el kutatni, majd miután meg találtam számolni kezdtem. Számoltam egyszer, kétszer, de mindannyiszor ugyanaz jött ki. Egy hetet késet.  Bill halkan kopogott az ajtón. Aztán valamit beszélt is, de nem igazán halottam mit. Távolinak tűnt az egész világ… Még halottam, ahogy Bill belép az ajtón, és valamit motyog. Aztán ijedten kap utánam és elsötétül minden.

*

Körülöttem minden fényes és fehér. Ha elájultam, és most a kórházba fekszem, biztos, hogy megverem Billt. Időbe telt még kitudtam venni pár mondatot, a körülöttem lévők beszélgetéséből. Halottam anyám aggódó hangját, és Billét is. No és egy ismeretlen női hangot is, feltételezem ő volt az orvos is.

- Kérem, nyugodjanak meg, rendbe fog jönni – mondta a női hang, és mikor kinyitottam a szememet, megalapítottam, hogy a hang forrása egy igen fiatal szőke magas doktornőtől származik.

- De, miért ájult el?- kérdezte hirtelen Tom, és még egyet pislogtam és észrevette, hogy mindenki itt van, és halálra rémülve aggódnak. Olyan édesek voltak.

- Nos, ezt majd csak a vér eredményből tudhatjuk meg – mosolyodott el kedvesen a nő, majd rám nézet – hogy érzi magát?

- Remekül – hazudtam a tőlem telhető legjobb módon, de úgy látszott nem igazán győztem meg senkit. Így felsóhajtottam és bevallottam az igazat – na jó.. igazából fáj a fejem…és éhes vagyok, de semmi komoly.

- Azért örülnék, ha most kimennének – nézett körbe a társaságon – és én megvizsgálhatnám Natasha…

- Én az anyja vagyok – hördült fel anyám. Nem igaz. Ilyenkor is csak a fesztivált tudta csinálni.

- És, nagyon jól elvagyok nélküled is! – Emeltem a plafonra a tekintettem, majd megvártam, míg anyám és a többiek kimennek. A doktornő egy széket húzott közel az ágyamhoz és aggódva nézett rám.

- A fejfájás, tényleg semmi. Ilyenkor előfordulhat. Viszont, a vérképe csak egy valamit mutatott ki. Esetleg felzaklatta valami?

- Ami azt illeti, kiderült, hogy lehet, terhes vagyok, és aztán …csak úgy.. elájultam – összegeztem mindazt, amire emlékeztem. A nő megértően bólintott.

- Ez lenne a másik…

- Ugye, nem?

- De igen Natasha…ez egy áldás…de amennyiben ön és a barátja, ezt nem így gondolja, fent áll még az abortusz lehetősége is.

Csendben bólintottam. Megölni egy emberi életet? Kizárt, hogy képes lennék rá…de Billtől sem kívánhatom el ezt, hogy a karriere csúcsán  álljon neki velem  babázni. Előre tudtam, hogy ez lesz életem legnehezebb döntése.

- Doktornő, haza mehetek? – törtem meg a csendet, pár perc után.

- Jobb szeretném, ha ma még bent maradna, de ha úgy érzi, saját felelősségére haza mehet. Igen.

Újból bólintottam.

- Akkor, ha ezt szeretné megírom a záró jelentést, addig felöltözhet – mondta és már ott sem volt. Mihelyt kiment a kórteremből, könnyek szöktek a szemembe. Miért velem történik mindez?

*

- Jól vagy kincsem? – lépett oda mellém anya egyből. Elnyomtam egy ásítást és bólintottam. Ők lesznek az utolsók, akik megtudják, hogy terhes vagyok. Efelől semmi kétségem nem volt.

- Biztos, Nat? – fogta meg a kezem Bill – nagyon megijesztettél.

- Semmi baj… tényleg – öleltem meg. Többre nem lettem volna képes. Ez mások figyelmét sem kerülte el.

- Haza szeretnék menni… Gustav, elviszel? – néztem a sarokban álldogáló srácra.

- Ugyan, ne fáradj, majd mi elviszünk – nézett rám apa

- Nem! Ti szépen haza mentek a következő géppel! Én sem megyek bejelentés nélkül hozzátok, hát ti se tegyétek! Húzzatok el egy rohadt szállodába, és majd telefonáljatok, ha haza értetek – kiabáltam egy kicsit hangosabban. Iszonyat dühös voltam.

- De…de…hát – hápogta anyám meglepetten, de nem vártam meg, mit mond, karon ragadtam Gustavot, és kirángattam magunkat az épületből. A fiú nem szolt egy szót sem.  Nem kérdezet, nem nézett rám, csak vezetett. Pont ezért szerettem volna, ha ő hoz haza. Mikor leparkolt a házam előtt, egyikőnk sem mozdult.

- Bejössz?

- Be kéne, hogy menjek? – nézett rám most először.

- Azt hiszem…szükségem lenne, egy jó barátra – néztem rá, és tovább nem bírtam elbőgtem magam. A könnyeim megállíthatatlanul folytak végig az arcomon.

- Natasha…nagyon, nagy a baj? – csuklott el a hangja, és láttam az arcán, hogy nagyon aggódik.  Fanyarul elmosolyodtam.

- Nem. Igazából sok mindenki cserélne velem, és örülne ennek az egésznek, de én nem tudok… nem most – vettem erőt magamon, és le töröltem a könnyeimet. Gustav még mindig furcsán nézett rám.

- Terhes vagyok Gustav. Billtől- nyögtem ki végül, és legszívesebben újra el ájultam volna.

 

Hát ennyi lett volna mára.  Pénteken elviekben dupla rész lesz, mert szombaton semmikép sem tudok nektek feltenni :) És mivel ilyen rendesek vagytok, hogy mindig hagytok véleményt, ezért inkább pénteken teszek fel szombatra is egyet XD Na szóval értitek :D

 

Mostanában azon merengek, hogy milyen lett volna ha, már régebben megszerettem, volna a TH zenéjét, és akkor biztos elmentem volna a koncertre- már ami itt volt M.O-n - és akkor vajon milyen lehetett a konci. Na ezt jól megmondtam XD Annyira sajnálom, hogy nem jönnek ennek a turnénak a keretében sem kis hazánkba :( Pedig olyan jó lett volna. De gondolom ezzel, nem csak én vagyok így :) Ti voltatok már koncertjükön? Itt a budapestin, vagy máshol? :) Biztos jó lehetett...XD Na de nem szomorkodok, mindig felvidítanak a koncertes képek...ebből raktam ki, ma az eddigi kedvencemet nektek :D